A TERV

Első rész:Mit is érzünk?

-Inuyasha!!NE!!!(Ezt nem tudja kivédeni,tennem kell valamit)

azonnal odafutott hozzá.A félszellem gyenge volt a védekezéshez de még ahhoz is hogy felálljon.

-Nem hagyom! –ezzel a lány a csapás elé állt és valami éles fény tört elő ami megvédte őket. De úgy látszott mégsem volt elég erős Naraku csapása ellen. Kagome teljesen kimerült már alig bírt lábra állni. A mező létrehozása elvette erejét.Naraku látta hogy itt az ideális alkalom. Megszabadulhat tőlük és megszerezheti Kagome shikon szilánkjait is.

(ezt már nem tudom kivédeni…vége..de talán..Inuyashát még valamelyest megvédhetem.)-gondolta

-Kagome-szólt a mozogni is alig tudó hanyou.-Ne tedd!fuss!!

-Nem!Nem hagyom hogy meghalj!

-Kazaana!szólt egy másik.

-Miroku,Sango! Megmenekültünk-mosolygott Kagome,és minden ereje elhagyván összeesett.

Mikor magához tért egy kunyhóban találta magát Inuyashával aki a kezét fogva virrasztott mellette.

-Inu…Yasha

-Á felébredtél. Már nagyon aggódtam érted.

-micsoda te aggódtál?

-Hát..persze.Már két napja nem tértél magadhoz.

-Mi?Már két napja? És a többiek?

-Mivel nagyon aggódtak érted elmentek Kaede-hoz hátha tud segíteni.Egy pár napig nem érnek vissza.

-Értem.És mi van veled?te jól vagy?mi lett Narakuval?

-nyugi-nyugi csak lassan. Én jól vagyok tudod hogy gyorsabban gyógyulok mint az emberek. Nos Naraku eliszkolt mivel Sangonak és Mirokunak sikerült meglepnie. Nem tudott mit kezdeni a széllel mivel nem voltak itt a darazsai. Pedig egyszer megölöm..

-Inuyasha. Kérhetek egy kis vizet?

-Hát persze.Várj segítek felülni.

-Köszönöm.

Most hosszan egymásra néztek.Feszült csend következett. Egyikük sem akart megszólalni, valahogy nem is volt rá szükség. A szemeik mindent elárultak..

-Kagome..-törte meg végül a csendet Inuyasha.-Tudod én nagyon féltem..rettegtem hogy elveszítlek téged.

-Inu..Yasha,én…-de nem fejezte be,amit elkezdett. Közeledtek egymáshoz ,míg végül Inuyasha megcsókolta. A hosszú csókot ölelés követte és mindketten arra vágytak, bárcsak örökké tartana ez a perc.

Teltek a napok,Kagome egyre jobban lett, de Miroku és Sango még nem értek vissza. Ebben a pár napban olyan boldogok voltak mint még talán soha.Csókók és ölelések váltották egymást és szavak nélkül is tudták mi az a szerelem.

Egy délután Kagome fürödni indult.

-Inuyasha! Inuyasha! Hol lehet? Biztos elment valami ételért mert elfogyott amit hoztam.Nem baj. Addig is megfürdöm.-és belemerült a vízbe.

-Kagome!Kagome!Hol lehet?lehet hogy…?nem.de még nincs teljesen jól.meg kell találnom.-a tó felé vette az irányt.Mikor köbepillantott akaratlan is megakadt a szeme a lány szépségén.

-Ki az ott? Te vagy az Inuyasha?

-ne haragudj én csak…

-Semmi baj.Kagome közelített felé a vízben majd kilépett a partra úgy ahogy volt. Odament Inuyashához-aki meg sem tudott szólalni-és megcsókolta. A fiú átölelte míg a Kagome elkezte levenni szerelmese felsőjét.

-Fürödj velem-mondta halkan.

Folyt.köv.