IV. fejezet.

Éjszaka mikor mindenki lefeküdt, akkor Botán és Kurama találkoztak és folytatták a beszélgetést.

-          Most rólad beszéljünk Kurama eddig én voltam a téma, most legyél te.

-          Oké kérdez, és én válaszolok.

-          Milyen most embernek lenni?

-          Hát. Az elején olyan fura volt, de mostanra már megszoktam.

-          És nem szeretnél újra olyan lenni, mint amilyen voltál?

-          Már nem egy időben szeretem, volna vissza nyerni a régi alakom, de már nem.

-          És miért?

-          Csak, azért mert így több embert ismerhetek meg, többen szeretnek és több a barátom is. És persze senki se fél tőlem és nem is üldöznek.

-          Akkor te tényleg örülsz neki, hogy ember vagy. De ha nagyon akarsz, akkor át tudsz változni?

-          Igen, de jobban szeretek Shuuichi Minamino lenni, de a barátaimnak csak Kurama, mint Youko Kurama.

-          Akkor, ezzel a témával is végeztünkJ

-          Igen. De, hogy elment az idő már reggel van.

-          Mit mondunk a többieknek?

-           Az igazat.

-          Te ezt komolyan mondod?

-          Igen. Miért te mit mondanál?

-          Hát, hogy korán keltünkJJJ

-          Akkor mondjuk azt. Botán lehet egy kérdésem.

-          Igen Kurama.

-          Lennél a barátnőm?

-          Mi? Hogy én?

-          Igen te. Már egy jó ideje tetszel csak nem, tudtam, hogy mondjam el.

-          Hát, ami igaz az igaz te is tetszel nekem.(elvörösödik)

-          Most miért lettél piros vagy inkább vörös Botán?

-          Hát, csak, azért mert ilyet már nagyon régen mondtak nekem.

-          Ja tényleg el is felejtetem, hogy te már meghaltál. Nagyon sajnálom.

-          Nincs semmi baj. Már néha én is elfelejtemJ

-          Akkor leszel a barátnőm?

-          Igen szívesen lennék a barátnőd.

-          És a többieknek, mint mondunk?

-          Hát az igazat. Neked is jó így?

-          Persze a lehető legjobb.

Folyt köv…