A feladat

• Minden 3 évvel ezelőtt kezdődött.- kezdte a férfi- A szüleimmel Tokió külvárosába költöztünk. Nemsokkal ezután furcsa álmok kerítettek hatalmukba, amikben mindig egy páviánbőrbe bújt alak beszélt nekem az 500 évvel azelőtti Japánról. Aztán egy reggelen mikor felébredtem, egy tisztáson találtam magam. Ekkor találkoztam először Narakuval, aki a képességeim miatt, amikről addig még nem tudtam, megpróbált a saját oldalára állítani. Azt mondta, ha nem teszem meg mindazt, amit kér, megöli a szüleimet. A szüleim is ebbe a világba kerültek. Engedelmeskednem kellett.
• És mit kellett tenned?- kérdezte Kagome, aki nagy érdeklődéssel hallgatta a történetet.
• Le kellett mészárolnom egy falut. Ezt Naraku azért akarta, hogy bizonyítsam alkalmas vagyok-e hogy a segítségére legyek.
• Szóval te eddig csak megjátszottad magad- vágott közbe ingerülten Inuyasha és felkészült, hogy megtámadja a férfit.
• Megölhetsz, ha akarsz, de nem gondolod hogyha Narakuval lennék akkor nem mentettem volna meg Kagomét és ezt a történetet sem mesélném el nektek.
• Hah ez csak álca de én átlátok rajtad!- mondta Inuyasha és máris a férfi felé vetődött.
• Osuwari- szólalt meg Kagome és Inuyasha nagy csattanással a földbe csapódott.- Kérlek folytasd- mondta nyugodt hangon Kagome.
• Köszönöm. Tehát ott tartottam, hogy Naraku megpróbált lemészároltatni velem egy falut. De én nem voltam képes egy embert sem megölni. Ezután kiderítettem, hogy a szüleimet Naraku már régen megölte. Ellenefordultam, de nem tudtam megölni, mert már az égkövek nélkül is túl erős volt. Naraku eltűnt, én pedig elindultam és bejártam a vidéket, elvégre itt lett az új otthonom. Ekkor találkoztam egy kedves szellemirtólánnyal, akit meg kellett mentenem.- Ennél a résznél mindenki mindenki Sangora nézett, aki egy kicsit elpirult.- Hát…izé…- kezdte Sango a magyarázkodást- akkor még nem voltam olyan jó harcos, hiszen ez már 2 éve történt.
• Úgy ahogy mondod-helyeselt a férfi, Sango pedig kezdett megnyugodni- akkor még tényleg elég béna voltál! Ennek a beszólásnak egy pofon lett a jutalma. Sango dühösen felállt és elviharzott a többiektől.
• Sango várj!- kiáltotta a férfi, és felpattant, majd Sango után akart rohanni. De arcra esett a még mindig a földön fekvő Inuyashában.
• Ez fájt- jegyezte meg a férfi az arcát fogva, és felállt. Hirtelen nyögdécselésre lett figyelmes, majd amikor rájött, hogy Inuyasha hátán áll, gyorsan Sango után rohant.
• (Ezt még nagyon meg fogja bánni!)- gondolta Inuyasha miközben feltápászkodott a földről.
• Öhm.. milyen kedves fiú nem?- mondta Kagome az előbb látottak után.
• Ha ennyire kötődik Sangohoz akkor talán velünk maradhatna, hogy felvidítsa. Látszik, hogy jól elvannak!- vetette fel az ötletet Shippou. Miroku ennek hallatára teljesen lelombozódott.

• Sango várj meg!- kiáltotta a férfi.
• Ezeket a dolgokat nekem nem így mondtad el akkor.- mondta Sango durcásan miközben megállt.
• Tudom és sajnálom, de nem akartalak belekeverni se téged, se a többi szellemirtót. De a faluban tett utolsó látogatásomkor…láttam, hogy mindenki meghalt. Tudtam hogy a szent égkő megjelenésével el fog jönni az a nap. Ezért próbáltam minél többször meglátogatni a falut…,de pont azon a napon már későn értem oda. Éreztem, hogy Naraku járt ott. Ezzel eggyel több okom lett arra, hogy elpusztítsam. Ezután elkezdtem gyűjteni az égkő szilánkjait…
• Mi? Minek kellenek neked a szilánkok?- fordult a férfi felé Sango.
• Hát eredetileg azért, mert azt hittem hogy meghaltál és az égkő erejével újra életre tudtalak volna kelteni.- Sango álla leesett a csodálkozástól.
• És…és mi dolgod Sesshoumaruval? Azt mondtad mindent megmagyarázol.
• Sesshoumaru megkért egy szívességre. A Tenseigát és a Tokejint ellopta tőle Naraku. Én segítek neki visszaszerezni.
• Azért segítesz egy vérszomjas démonnak, mert megkért? Ezt…ezt én nem értem.- mondta Sango teljesen összezavarodva.- De hát te sohasem szövetkeztél szellemekkel.
• Ennek is megvan az oka.
• Akkor had halljam!- mondta Sango ellentmondást nem tűrően.
• Szükségem van a Tenseiga erejére.
• Tehát miért?
• Azért mert a kard képes megtörni Naraku átkát ami rajtam van.
• Miféle átkot?- kérdezte Sango csodálkozva, de mielőtt választ kaphatott volna a kérdésére, Sesshoumaru lépett ki a bokrok közül.
• Hát te meg mit akarsz!- kiáltotta Sango.
• Csak a segítőtársamért jöttem, ne aggódj. Megígértem neki, hogy nem bántalak téged.- mondta Sesshoumaru mosollyal az arcán.- És most induljunk. Még sok a dolgunk Hassan barátom!