Minden megtörténhet!!!

XIII. Fejezet: Mi lesz most velünk?

- Kagome sokat sír mostanában nem? - kérdezte Rin Shippout mikor leértek egy kis forráshoz, ahonnan vizet akartak vinni.

- Igen! Rengeteget! Nagyon sajnálom de, nem tudom, hogy mi lehet a baja.

- Nézz oda! – mutatott a lány az erdő felé.

- Kagome az! Megint elbújik az erdőbe hogy ne lássuk a fájdalmát.

- Én utána megyek – mondta Rin és indulni készült, de Miroku megfogta a vállánál.

- Ne! Hagyd most!

- Igaza van a szerzetesnek! Egy kis magányra van most szüksége.(Sango)

- De miért? Ezt én nem értem!(Rin)

- Tudod nagyon kikészült attól a szellemtől!(Sango)

- De az már majdnem egy hete volt!(Shippou)

- Bizony! (Rin) És mindig elbújik! Nekem ez nem tetszik!

- Egyikünk se nézi jó szemmel a bánatát. De nem tehetünk érte sajnos semmit.(Sango)

- Sango! Te tudod hogy mi a baja?(Shippou)

- Hát csak sejtem! De ha igazam van, akkor tényleg nem segíthetünk rajta egyelőre.

- Sango! Kérlek, mondd el!(Miroku)

- Nem lehet! –nézett a kicsikre a szellemirtó. Szerencsére a szerzetes értette a célzást.

- Shippou, Rin! Nem vinnétek be ezt a kis vizet Inuyashának?(Miroku)

- De! Szívesen! – mondták és elindultak a vízzel.

- Sango te mit gondolsz Kagome ügyével kapcsolatban?
- Én azt hiszem azért sír olyan sokat, mert ugye a kúton keresztül közlekedett a két világban az…

- … ékkövek segítségével. Egyre gondoltunk. És az ékkő nélkül nem tud hazamenni a saját világába.

- Szegény Kagome! Megszakad a szívem. Csak tudnánk minek kellett annak a nőnek a szilánk.

- Én tudom. –kezdte Miroku. Emlékszek egy-két dologra…például arra, hogy mikor AsaYoru megkapta az ékkövet akkor a magasba ugrott és egy toll várta, amin elrepült.

- Arra gondolsz, hogy Kagura?

- Igen arra!

- Miroku! Mi lesz így velünk? Naraku már nagyon erős!

- Nem tudom Sango. – mondta szerzetes és megölelte a lányt.

- ÁÁÁ!!!

- Mi a baj Miroku? Jól vagy?

- A kezem…az örvény. Érzem hogy egyre nagyobb. – mondta majd eszméletlenül esett össze.

- Miroku! Miroku! Ne!

- Sango bevitte a szerzeteset a kunyhóba Inuyasha mellé.

- Sango! Segíts fel!

- Nem! Maradj fekve!

- NEM! Veszélyes, ha itt maradok!

- Ugyan nem lesz semmi baj!(Sango) 

- Igen Miroku maradj – ült fel Inuyasha is.

- Na jó! - egyezett bele a szerzetes, de rögtön elájult amint ezt kimondta.

- Miroku!(Sango)

- Hol van Kagome? (Inuyasha)

- Az erdőben.

- Megkeresem.

- Rendben. Várj, segítek felállni.

- Nem kell! Ápold inkább Mirokut. Neki nagyobb szüksége van rád, mint nekem.

- Sango bólintott Inuyasha pedig kiment a kunyhóból. Beleszagolt a levegőbe és rögtön megérezte Kagome finom illatát és vele együtt a lány vérének szagát is. Amilyen gyorsan csak tudott elindult a lány felé.

- Rin! –súgta oda a róka démon a lánynak mikor látta, hogy Inuyasha elért az erdőbe.

- Menjünk utána.

- Jó!

- De csak halkan.

- Rin bólintott, kézen fogta Shippout(aki erre elvörösödött) és elindultak Inuyasha után.

Mikor a hanyou meglátta a lányt az épp a kútba ugrott bele!

- Ne! Kagome ne menj! – gyorsan a kúthoz futott és belenézett. Kagome ült a rengeteg csonton és sírt.

Inuyasha gyorsan kihúzta a lányt.

Eközben Shippou és Rin elbujt egy bokor mögé.

Inuyasha végig  nézet a Kagomén, több sebből vérzett. A kútban heverő csontok felsértették a bőrét. „Ezek szerint már többször is beleugrott a kútba.”

- Kagome! Miért csinálod ezt, és miért sírsz?

- Hogy lehetsz ilyen ostoba??? – ordította a lány. - Nem tudok hazamenni! SOHA!

- De…miért?

- Mert az ékkövek nincsenek nálam! - még mindig ordítva

- De…miért?

- Csak azt tudod kérdezni, hogy miért? Elvette múltkor az a szellem. – mondta a lány ordítva és rettenetesen zokogva.

- Ka-Kagome! Azért adtad, oda hogy megments? – a fiúnak eszébe jutott az a reggel. AsaYoru villámokkal támadott és az ékköveket akarta.

A lány nem válaszolt csak tovább sírt.

- Nem kellet, volna!

- De igen! Különben meghaltál volna!

- De… - a fiú azonban nem fejezte be a mondatát, hanem megölelte a síró lányt.

- Nyugodj meg! Minden rendben lesz! – kezdte a félszellem, de Kagome félbeszakította.

- Nem! Semmi sem lesz rendben? Hát nem érted? Naraku erősebb minden egyes megszerzett ékkőszilánk után és érzem a négy lélek szent ékköve nem sokára teljes lesz, és akkor nem tudjuk megállítani Narakut! – a lány ki akart szabadulni a fiú öleléséből azonban a hanyou nem engedte el.

- Haza akarok menni! – üvöltötte a lány és közben Inuyasha mellkasát verte öklével.

- Engedj el! Nem érted?

- Nem engedlek el!

- Inuyasha ne kényszeríts, arra hogy kimondjam, hogy… – azonban a szót nem tudta kimondani, mert a fiú megcsókolta, de a lány kiszabadult az öleléséből és elszaladt.

- Most ne –kiáltotta vissza és eltűnt az erdőben.

- KAGOME! – kiabálta Inuyasha viszont a lány nem fordult vissza.

„Mi lesz most velünk???” – mindenki ezt kérdezte magától. Kagome Inuyasha Sango Miroku Shippou és Rin. Még Kirara is nagyon szomorú volt.

Folyt. Köv.