Minden megtörténhet!!!

V. Fejezet: Szomorú elválás

- Ez Kagome!! - mondta Shippou Rinnek. Mindketten lefeküdtek a földre és kikukucskáltak.

- Nagyon széplány! - mondta Rin.

- Igen!! Szerintem is! - bólintott rá az ifjú rókaszellem.

- Mindenki figyeljen ide!!! MI VAN ITT??? - kiabálta még egyszer Kaogme. A többieknek csak most tűnt fel a lány mikor az besétált középre. Mindenki elhallgatott.

- Most mondom! Egy csepp vért sem akarok itt látni.

- Ha harcolni jötunk volna, akkor már elkezdtük volna!(Sesshoumaru)

- Így igaz! És… kezdte Kouga, de mikor meglátta a lány szúrós tekintetét inkább nem, folytatta. A lány egy pár farkas szellem köszöntését hallotta.

- Szia Hugi! - Kagome odaintett nekik majd odament Inuyashához és megkérdezte:

- Te hívtad őket ide??

- Mit képzelsz te rólam??

- Jól van, na! - mosolyodott el Kagome.

- Amúgy mind a ketten téged keresnek!

- Igen?? És mit akarnak?

- Nem tudom!

- Akkor odamegyek és megkérdezem. Mindjárt jövök!

- Veled megyek!

- Nem kell! Tényleg! - nyomott egy puszit a fiú arcára és otthagyta. Odament a „vendégekhez”.

- Na halljam! Mit akartok?

- Segítséget! - mondta a nagyúr suttogva hogy az öccse ne hallja meg!

- Miii? Egy halandótól kérsz segítséget?? - kérdezte a lány félmosollyal az arcán.

- Nem! Én tőled kérek szívességet! - mondta egyszerűen Sesshoumaru.

Kagome ezt a válszat nem nagyon értette de nem foglalkozott vele!

- Öö… rendben! Miben kell segítenem?

- Rin! - hallatszott Sesshoumaru hangja.

- Igen? - Egy kislány jelent meg a szellem melett!

- Ő itt... - kezdte Sesshoumaru

- Kagome! Tudom! - felelte mosolyogva a lány.

- Honnan?? Na mindegy! Nem érdekes! Ő fog rád vigyázni amíg én vissza nem jövök. Jó?? Ne mozdulj mellőle és a barátai mellől!!! Rendben? Megérteted??

- Igen Sesshoumaru nagyúr!

- Ne hívj nagyúrnak! Már mondtam! Jó?? - kérdezte mosolyogva a lánytól és leguggolt a lányhoz. Kagome még sosem látta mosolyogni a szellemet.

- Rendben - mondta a lány de egy könnycsepp csordult le az arcán. Sesshoumaru finoman letörölte és megsimogatta a lány arcát. Kagoménak a szája tátva maradt(jelképesen).

- „Sesshoumaru gyengéd egy halandóval?” - gondolta Kagome!

Azzal Sesshoumaru felállt és ott hagyta síró Rint Kagoméval aki megfogta a kislány kezét.

- Sesshoumaru nagyúr!!! - kiabálta Rin és a szellem után futott .

A szellem megfordult és úgy nézte a közeledö Rint! A kislány két kis kezét maga előtt tartotta, hogy mielőbb a megérinthesse a szellemet.
Sesshoumaru leguggolt és úgy várta hogy a kislány odaérjen. Maga sem tudta hogy mit csinál, mikor a lány odaért rögtön megölelte a szellemet és erős zokogásban tört ki. Sesshoumaru kezét Rin hátára tette és ö is megölelte!

Inuyasha odalépett Kagome mellé és szó szerint tátva maradt a szája a csodálkozástól.” A bátyám érzelmi kötödést tart egy haladóval??? Ez nekem mára már túl sok”

- Hé Sess….

- Fekszik! - mondta Kagome lágyan ámulattól ittasan. Bocsi de ne zavard meg őket és felsegítette a szellemet! Ő is odabujt a hanyouhoz és úgy nézték a szellemet és Rint. De nem csak Inuyasha és Kagome csodálkozott el a történteken. Sangonak és Mirokunak is elakadt a szava. Sango még sírni is kezdett annyira meghatodott… Miroku odament a szellemirtóhoz és átölelte!(tapi nélkül!!!J)

Sesshoumaru most elengedte a lányt megtörölte az arcát, egy puszit nyomott a homlokára és visszaküldte Kagoméhoz. Rin tett egy pár bizonytalan lépést majd megfordult és megkérdezte:

- Ugye visszajössz majd értem??? Én veled akarok maradni!!!!

Sesshoumaru meglepődött a kérdésen.

- Persze hogy visszajövök!!! De vigyázz magadra és ne sírj, mert nekem nem kell egy síros kislány!! - mondta mosolyogva.

A kislány is visszamosolygott majd visszaszaladt Kagoméhez.

- Jaken!! Indulunk!

- Persze nagyuram!

- Hiányozni fogtok!!! -kiabálta a szellem és Jaken után Rin. Siessetek vissza!!!

- Rin vagy igaz?? - fordult Kagome a kislányhoz.

- Igen!… Szipogott még egy kicsit a lány.

- Tessék. Itt egy zsepi. Fújd ki az orrodat! - mosolygott Kagome.

- Inuyasha!

- Igen?

- Vidd oda Rint a többiekhez. Addig én beszélek Kougával.

- Rendben! Engedelmeskedett a félszellem mert most nem akart veszekedni! Most nem…túl szép napuk volt eddig együtt…mindent elrontanának azzal aha veszekedni kezdenének.

- Sziasztok. Én Rin vagyok!

- Miroku!

- Sango! Ő itt pedig Kirara! Mutatott Sango egy kis macskára!

- Jajj!! De aranyos! - és megsimogatta a fejét. Kirara ezt egy kis „dorombolással” köszönte meg.

-Ő itt - folytatta Sango - pedig Ship….

- Hol van Shippou???

- Itt vagyok!!! - futott ki a rókakölyök a bokorból.

- Ö itt…

- Shippou! Tudom. Már megismerkedtünk. Shippou elvörösödött…

- Akkor az jó! Nem mentek játszani a többi gyerekkel itt a faluban?

- De! Azzal elindult és magával húzta Shippout is.

- Kirara! Vigyázz rájuk! - a kismacska bólintott és a gyerekek után ment.

- Szerzetes! Fordult Sango Mirokuhoz.

- Szívesen!

- Sango megölelte a szerzetest az pedig nem hagyhatta ki az alkalmat hogy ne tapizza le…ezért egy pofont kapott de most Mirokut nem érdekelte…fontosabb dolog miatt kellett megtennie…”nem tudhatja meg…nem szabad”(Miroku)

Folyt.köv.