A terv - Első rész
Én csak felrakom! Zoli333 2005.06.16. 12:37
Serenity fanfictjének első része!
A TERV
Első rész:Mit is érzünk?
-Inuyasha!!NE!!!(Ezt nem tudja kivédeni,tennem kell valamit)
azonnal odafutott hozzá.A félszellem gyenge volt a védekezéshez de még ahhoz is hogy felálljon.
-Nem hagyom! –ezzel a lány a csapás elé állt és valami éles fény tört elő ami megvédte őket. De úgy látszott mégsem volt elég erős Naraku csapása ellen. Kagome teljesen kimerült már alig bírt lábra állni. A mező létrehozása elvette erejét.Naraku látta hogy itt az ideális alkalom. Megszabadulhat tőlük és megszerezheti Kagome shikon szilánkjait is.
-Most meghaltok!!!-és hatalmas erejű támadást indított.
(ezt már nem tudom kivédeni…vége..de talán..Inuyashát még valamelyest megvédhetem.)-gondolta
-Kagome-szólt a mozogni is alig tudó hanyou.-Ne tedd!fuss!!
-Nem!Nem hagyom hogy meghalj!
-Hiraikotsu!hangzott egy ismerős hang az utolsó pillanatban.
-Kazaana!szólt egy másik.
-Miroku,Sango! Megmenekültünk-mosolygott Kagome,és minden ereje elhagyván összeesett.
Mikor magához tért egy kunyhóban találta magát Inuyashával aki a kezét fogva virrasztott mellette.
-Inu…Yasha
-Á felébredtél. Már nagyon aggódtam érted.
-micsoda te aggódtál?
-Hát..persze.Már két napja nem tértél magadhoz.
-Mi?Már két napja? És a többiek?
-Mivel nagyon aggódtak érted elmentek Kaede-hoz hátha tud segíteni.Egy pár napig nem érnek vissza.
-Értem.És mi van veled?te jól vagy?mi lett Narakuval?
-nyugi-nyugi csak lassan. Én jól vagyok tudod hogy gyorsabban gyógyulok mint az emberek. Nos Naraku eliszkolt mivel Sangonak és Mirokunak sikerült meglepnie. Nem tudott mit kezdeni a széllel mivel nem voltak itt a darazsai. Pedig egyszer megölöm..
-Inuyasha. Kérhetek egy kis vizet?
-Hát persze.Várj segítek felülni.
-Köszönöm.
Most hosszan egymásra néztek.Feszült csend következett. Egyikük sem akart megszólalni, valahogy nem is volt rá szükség. A szemeik mindent elárultak..
-Kagome..-törte meg végül a csendet Inuyasha.-Tudod én nagyon féltem..rettegtem hogy elveszítlek téged.
-Inu..Yasha,én…-de nem fejezte be,amit elkezdett. Közeledtek egymáshoz ,míg végül Inuyasha megcsókolta. A hosszú csókot ölelés követte és mindketten arra vágytak, bárcsak örökké tartana ez a perc.
Teltek a napok,Kagome egyre jobban lett, de Miroku és Sango még nem értek vissza. Ebben a pár napban olyan boldogok voltak mint még talán soha.Csókók és ölelések váltották egymást és szavak nélkül is tudták mi az a szerelem.
Egy délután Kagome fürödni indult.
-Inuyasha! Inuyasha! Hol lehet? Biztos elment valami ételért mert elfogyott amit hoztam.Nem baj. Addig is megfürdöm.-és belemerült a vízbe.
-Kagome!Kagome!Hol lehet?lehet hogy…?nem.de még nincs teljesen jól.meg kell találnom.-a tó felé vette az irányt.Mikor köbepillantott akaratlan is megakadt a szeme a lány szépségén.
-Ki az ott? Te vagy az Inuyasha?
-ne haragudj én csak…
-Semmi baj.Kagome közelített felé a vízben majd kilépett a partra úgy ahogy volt. Odament Inuyashához-aki meg sem tudott szólalni-és megcsókolta. A fiú átölelte míg a Kagome elkezte levenni szerelmese felsőjét.
-Fürödj velem-mondta halkan.
De hirtelen zajt hallottak.Ki az ott? Te jó ég a ruháim,hova is tettem őket?gyorsan! Gyorsan felöltözött és elindult Inuyashával megkeresni a hang forrását. Meglepődve látták kivel hozta őket össze a sors.Sesshoumaru?? ő meg mit csinál itt?
Folyt.köv.
|