Minden megtörténhet!!!

2. fejezet: A múlt-az első csók

- Miközben Kagome a kútban utazott nem tudta kiverni a fejéből azt a napot mikor először megcsókolta Inuyasha!

Aznap Inuyasha csak ember volt, és mint szokta tenni elvonult éjszakára a többiektől. Sango, Miroku és a többiek már régen aludtak kivéve Kagomét. A lány csak forgolódott a hálózsákjában. Ezért kimászott belőle és úgy döntött, hogy lemegy a közeli folyópartra…

- Hűű de meleg van ma este! - mondta Kagome de tudta úgysem hallja vagy látja senki…de csak hitte…

A lány beledugta a kezét a vízbe. A víz kellemesen hűvös volt. Kagome nem habozott, gyorsan levette a ruháit és bele sétált a vízbe. Először kicsit hidegnek találta de nem foglalkozott vele csak sétálgatott tovább…

Közben Inuyasha figyelte a lány minden mozdulatát… miközben a lány leöltözött Inuyashát elöntötte valami forróság…akarta a lányt de fogalma sem volt róla hogy mit mondjon vagy tegyen inkább a helyén maradt és onnan figyelte, hogy a lány sétálgat a vízben ezzel felzavarva a víztükröt.

Kagome közben lebukott a víz alá és ott elmélkedett, de hogy pontosan min azt ő sem tudta volna megmondani pontosan… rengeteg minden végig futott a fejében… végül egy kép jelent meg előtte Inuyasháé… ekkor elfogyott a levegője és feljött a felszínre… pont Inuyashával szemben állt meg így a fiú láthatta a lány kerek idomait… Kagome még mindig Inuyashára gondolt…

- Inuyasha!!!(Kagome)

- Végem!! Lebuktam!! Kezdj mentegetőzni és akkor talán  nem kerülsz a …..(Inuyasha)

- Miért nem vagy itt -sóhajtott felé Kagome.

- Hogy mit akarsz???? Ekkor bukott le a fiú.

- FEKSZIK!! - Inuyasha a földre került…

- Kagome gyorsan magára kapta a ruháit és odament a fiúhoz.

- Mióta vagy itt???(Kagome)

- Háááát… régóta. –a fiú gyorsan felpattant mélyen Kagome szemébe nézett megfogta a két kezét magához húzta majd megcsókolta… a lány nem ellenkezett. Hosszasan csókolták egymást, amikor abbahagyták megölelték egymást. Egyikük sem akarta elengedni  a másikat de Kagome hirtelen sírni kezdett. Inuyasha nem tudta hogy mire vélje a lány viselkedését.

- Kagome! Mi a baj??

- Semmi. - hazudta a lány. Rámosolygott a fiúra és megcsókolta. a lány abbahagyta a sírást, de nem tudta hogy mikor lehetnek újra így együtt.

-Leültek. Kagome odabujt Inuyashához majd elaludt, de a félszelemet nem engedte el. Egyenlőre a fiú sem.

Másnap reggel a mikor a lány felébredt, egyedül volt. Inuyasha eltűnt …elment…a lány sírni kezdett. Tudta hogy ez lesz!!! Kagomén a fiú felsője volt. De rögtön le is vette.

- Inuyasha!! Hogy lehetsz ilyen?? Ezt még megkeserülöd! Ajánlom a te érdekedben hogy ne találkozzunk…- mondta a lány azzal elindult. Sangoék felé.

- Inuyasha már ott volt Sangoékkal, immáron teljes félszellem lényével…mikor meghallotta hogy jön a lány felállt de nem tudta hogy mit mondjon.

- Inuyasha! Köszönöm a felsődet-és odadobta a fiúnak és ment tovább vissza a faluba Kaede anyóhoz.

- De visszafordult és mosolyogva de könnyes szemmel mondta:

- Inuyasha! FEKSZIK!

-A srác rögtön a földre esett…

- Ka—Kagome! Mi történt??? Érdeklődött a szerzetes, de Sango fejbe csapta. A Szellemirtónak feltűnt hogy Kagome milyen szomorú és hogy könnyes a szeme.

- De ezt most miért kap…de nem fejezte be Miroku a mondatát, mert a lány ismét ütni készült…

- Ugye utána akarsz menni Inuyasha??? - kérdezte Shippou a rókadémon.

- Nem! Azzal felvette felsőjét és elindult az elellenkező irányba, de mikor látta hogy a többiek is visszamennek a faluba a félszellem is elindult a falu irányába, de csak szép lassan. Inuyasha szomorú volt. Kagome miatt?? Hiába gondolkodott azon hogy miért hagyta ott a lányt nem tudott semmilyen logikus magyarázatot adni … talán mert nem tudta hogy mit mondjon a lánynak amikor felkel!! De szomorúságát nem mutatta senkinek és nem is mondta el senkinek….

Folyt. köv.