Minden megtörténhet!!!

XVI. Fejezet: Egy kis boldogság

Az utóbbi időben a csapatra sokszor kihűlt a szomorúság és a bánat, de úgy döntöttek, hogy inkább ezt nem mutatják ki egymásnak, ugyanis mindenki tudta, hogyha valakin túlságosan is eluralkodik a keserűség, akkor az a többiekre is áthat a rosszkedv, és ezt nem engedhetik meg maguknak.

-Közeledünk Narakuhoz! –kezdte InuYasha.

-Talán érzed? –érdeklődött Kagome.

-Nem!

-Akkor? –kapcsolódott be a beszélgetésbe Miroku.

-Itt még a fű sem nő!(InuYasha)

-Erre mindenki végig néz a tájon és észrevettek, hogy a hanyounak igaza van. Rin ijedten szaladt InuYasha mellé! A fiú ölébe vette a lányt, aki nem sokára elaludt.

-Szerintem álljunk meg itt éjszakára. –javasolta InuYasha –Rin már fáradt.

-Nocsak InuYasha! Szokatlanul kedves vagy ezzel a lánnyal. –gúnyolódott Miroku.

-Még jó hogy! Hiszen még csak gyerek…

-Shippou is az!

-Az nem számit! – a hanyou letette Rin egy fa tövébe Shippou odaszaladt és elaludt a lány mellett. Kirara védelmezőlég melléjük feküdt és ő is elaludt de minden neszre figyelt…

-Sango! Nem megyünk fürdeni? (Kagome)

-az jó lenne! De láttál valahol valami tavat?

-Ott van az orrod előtt! –mosolyodott el Kagome közben pedig kezével mutatta, merre van a víz.

-Sango elindult mögötte pedig Kagome, de Kagomét visszarántotta InuYasha és azt, súgta a lány fülébe:
-Beszélni szeretnék veled, ha visszajöttél.

-Kagome annyira meglepődött hogy azt sem tudta, hogy mit mondjon.

-Ööö… rendben! –válaszolta a lány egy kicsit habozva

Mikor a lányok a vízhez értek nem haboztak, gyorsan leöltöztek és belevetették magukat a fürdésbe. Meleg fülledt nyári este volt, így a víz kellemes volt a lányoknak és önfeledten beszélgetni kezdtek.

-Mondd csak Kagome! Mit mondott neked az előbb InuYasha?

-Azt hogy szeretne velem beszélni, hogyha végeztem.

-Vajon mit akarhat?
-Nem tudom! De remélem nem rossz hír. –mosolyodott el Kagome. -De mesélj mi a helyzet Mirokuval? Látom rajtad, hogy nem közömbös a srác!

-Srác? Ez meg mit jelent?

-Azt jelenti, hogy fiú csak más szóval! –válaszolta mosolyogva.

-Aha! Hát tudod nekem Miroku már akkor többet jelentet, mint egy barát, amikor először megláttam.

-De akkor miért nem volt semmi?

-Mert féltem!

-Ugyan mitől?

-Attól hogy visszautasít! Mert állandóan megnézi a lányokat, és mindegyiktől megkérdezi hogy lesz-e a gyermekei anyja! Meg a múltkor is el akart menni mikor fájt a keze, mert hogy nem vagyok biztonságban mellette! Nagyon megijedtem akkor!

-Csak azért mondta, mert féltett!

-Majd beszélek Mirokuval erről. Kagome! Min gondolkozol?

-Csak eszembe jutott, amit a múltkor mondott InuYasha.

-Miért mit mondott?

-Azt hogy szeret, de az már régen volt és biztos, hogy a láz miatt beszélt össze vissza!

-Szerintem azért majd kérdezz rá!

-Igazad van!

A fiúknál:

-Mit súgtál Kagoménak?

-Csak, azt hogy szeretnék vele beszélni, ha végzett.

-És miről?

-Miroku neked, muszáj kérdezősködnöd??

-Igen!

-Akkor elmondom!

-Én is így gondoltam! –InuYasha szúrós pillantását látva azonban még hozzáfűzte:

-Bocsánat! Folytasd! –mosolyodott el a szerzetes.

-Arról akarok vele beszélni, hogy szeretem, mert mikor AsaYoru megtámadott minket akkor mondtam neki, de az óta nem beszéltünk róla!

-Nem hagyom, hogy egy félszellem előbb szerezze meg álmai nőjét, mint én!

-Ezek szerint te is elmondod Sangonak?

-Igen de az előző jobban hangzott –mondta mosolyogva a szerzetes.

-Jaj Miroku!

-MI van?

-Semmi! –mosolyodott el InuYasha is.

Sango és Kagome visszajöttek a fürdésből. InuYasha felállt és odasétált Kagoméhoz.

-Akkor mehetünk? –kérdezte titokzatos mosollyal a fiú. Kaogome majdnem elájult mikor így látta a hanyout.

-Persze! –vágta rá a lány. Visssza mentek a tópartra.

Eközben Sango és Miroku beszélgetni kezdett. Aztán Sango Mirokunak szegezte a kérdését:

-Szerzetes! Múltkor miért akartál elmenni tőlem?

-Mert akkor úgy éreztem, hogy nem vagy biztonságban mellettem. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy a kezemen lévő lyuk beszippant veled együtt. És azt nem bocsátottam volna meg magamnak…

-De Miroku… -kezdte Sango, de nem fejezte be, mert a szerzetes felemelte kezét jelezve, hogy még nem fejezte be.

-… mert szeretlek –vallotta be végre a szerzetes a lánynak minden szava elakadt, nem tudott mit mondani, helyette inkább megcsókolta a szerzetest. A fiú nem késlekedett, már régóta várta ezt a pillanatot mikor érezheti Sango tényleg csakis az övé, visszacsókolt és keze szépen lassan levándorolt a lány fenekére. Azonban most nem kapott egyetlen pofont sértő szót vagy szúrós pillantást, hanem csak egy mosolyt a szellemirtó részéről, ami elárulta mennyire is tetszik neki a dolog.

Folyt. Köv.