Minden megtörténhet!!!

XI. Fejezet: Őszinte beszélgetés

- Ne ijedj meg kérlek!

- Jaj Sesshoumaru! A szívbajt hozod rám. Mit akarsz? - kérdezte Kagome

- Csak éppen erre jártam megéreztem a szagodat, gondoltam megkérdem hogy, hogy van Rin.

- Biztos jól van. Sangoék vigyáznak rá. Én nem sokkal utánad eljöttem ide.

- Aha értem. Akkor én megyek is.

- Várj! Miért vagy itt? Hová mész, hogy Rint nem vihetted magaddal?

- Ez nem tartozik rád!!! - Sesshoumaru már indulni készült volna, amikor is Kagome a hajánál fogva visszarántotta a szellemet!!

- Ezt ne merészeld még egyszer!!!

- Bocsi! Ne haragudj! - mosolyodott el a lány miközben látta hogy a szellem a haját simogatja. - De tudni akarom!

- Rendben. Narakut akarom megtalálni és megölni… egyszer átvert és ezt nem engedhetem meg még egyszer.

- Értem…úgy látom, sokan járunk ugyanabban a cipőben… - sóhajtott fel Kagome.

- Hogy érted ezt?

- Mi is Narakut akarjuk elkapni! Tudod sok fájdalmat okozott nekünk.

- Például?
- Te élvezed, hogyha mások fájdalmát kell hallgatnod? – fakadt ki Kagome.

- Mégis minek nézel? Én már rég nem vagyok olyan, mint régen.

- Azt észrevettem. - a szellem erre elmosolyodott.

- Akkor elmondod?

- Tudod Sangonak van egy öccse, Kohaku. Naraku irányította őt és megölte az összes szellemírtót. Aztán úgy tette az egészet, hogy megöljék egymást. Sango nem halt meg, de Kohaku igen. Később feltámasztotta és gyilkost csinált belőle… Aztán ott van Miroku. Neki a nagyapját átkozta meg egy örvénnyel, amit mindent beszippant, egészen addig nem tűnik el, amíg Naraku életben van. Inuyashát pedig kijátszotta Kikyou ellen, így szerelmük zátonyra futott. Kougaának pedig megölte a társait Kagura segítségével. Engem, pedig kínoz!!

- De hogyan? Neked nem árthat! A családod a másik világban vannak biztonságban.

- Ez igaz de a barátaim, akik fontosak számomra itt vannak, és amikor látom a bánatukat, úgy érzem, megszakad a szívem. Furcsa ezeket a dolgokat még soha senkinek nem mondtam el…

- Kagome! Miért könnyezel?

- Csak eszembe jutott még valami, amivel engem…

- Micsoda? – szólt közbe a szellem.

- Az ékkövek. Ha ezeket elveszi tőlem, akkor itt ragadhatok eben a világban, és akkor nem tudok majd hazamenni… az szörnyű lenne!

- Kagome belegondolt ebbe és sírni kezdet. Sesshoumaru nem bírta, ha egy nő sír a közelében akárcsak Inuyasha sem.

- Gyere Kagome! Mossuk meg az arcod.

- Kagome bólintott és a szellem után ment. A parton aztán megmosakodott és a szellemhez fordult.

- Köszönöm, de kérdezhetek valamit?
- Igen!

- Miért változtál meg? Az emberekkel sokkal elnézőbb lettél.

- Nem tudom pontosan, de szerintem Rin lehet az oka ennek.

- Ezt hogy érted?

- Amióta velem van, nem tudok megölni egy embert sem. Arra gondolok, mi van akkor, ha neki is családja van meg gyereke! Képtelen vagyok ilyenkor megtenni!

- Nagy hatással van rád Rin!

- Igen. - ismerte be a szellem.

- Most kérdezhetek én?

- Persze! - mosolygott a lány Sesshoumarura.

- Mi van közted meg az öcsém között?

- Kagome belepirult a kérdésbe de érezte, elmondhatja a szellemnek az érzéseit.

- Azt hiszem, hogy szeretem. Csak sajnos nem vagyok biztos az ő érzelmeiben. Múltkor is mikor találkozott Kikyouval örök szerelmet fogadott neki. Akkor összetört a szívem.

- Ne aggódj! Szerintem szeret csak fél bevallani, kevés embert, szellemet fogad a bizalmába. Csak azokat engedi magához közel, akiket szeret.

- Ahhoz képest, hogy utálod elég sok mindent, tudsz róla!

- Hát igen. De már nem utálom annyira! Tudod az apánk, feláldozta magát Izoyaiért és Inuyasháért, akkor nem értettem, hogy miért. Rin mutatta meg. De most mennem kell. Viszlát Kagome! – és már el is tűnt!

- Szia! – Kagome visszasétálta barlanghoz, de nem feküdt le csak leült a barlang bejáratához nekidőlt a falnak és gondolataiba mélyedt. Már nagyon fáradt volt és elaludt. Mikor felkelt két farkaskutya feküdt mellette és a fakukkal takarták be a lányt.

- Köszönöm – mondta a lány és megsimogatta a fejüket.

- Kouga!

- Igen?

- Hazavinnél?

- Ha menni akarsz.

- Aha! De majd még jövök! Rendben?
- Jó!

- Szia Ayame!

- Mész is?
- Igen!

- De majd még látunk! Igaz?
- Persze! – mosolygott a lányra Kagome.

- Sziasztok - köszönt el mindenkitől.

- Szia hugi! - köszöntek a farkasok a „kutyáik” pedig hangos vonyítással búcsúztak.

- Kouga felkapta a lányt és már futottak is. Hamar odaértek, elköszöntek majd Kouga visszaindult Kagome pedig bement a kunyhóba.

Folyt. Köv.