Minden megtörténhet!!!

XIV. Fejezet: Naraku csatlósa

- Tessék Naraku! Fogadd el ezt a kis apróságot szerelmem jelképeként. – mondta egy titokzatos lány.

- Köszönöm szépen. – és átvette lány ajándékát. Egy üvegcse volt az, amiben 7 darab szilánk volt. 6 darabot Kagométól lopott el egyet pedig Kougától.

- Most már csak 2 darab hiányzik és az ékkő ismét teljes lesz, hatalmam pedig megállíthatatlan. – mondta mosolyogva Naraku.

- Neked pedig hálás köszönetem – fordult a lányhoz. Odalépett hozzá magához rántotta és vadul mégis szenvedélyes csókolni kezdte. A lány sem habozott, viszonozta a csókokat.  Naraku felkapta  a lányt, de ajkait nem vette le a lányéról. Egy ablak előtt vitte el, ahova besütött az esti hold fénye és mindkettejüket bevilágította. Ekkor megcsillant a nő smaragdzöld haja. Aznap este Naraku és AsaYoru többször is egymásé lettek.

- Undorító ez a Naraku! Hogy egyszerre hány vasat tart a tűzben. Jegyezte meg Kagura másnap reggel Kannának.

- Te aztán agyon jó beszélgetőpartner vagy mondhatom. Mintegy bábu! Ááá… Hagyjuk. – azzal faképnél hagyta húgát és a palota kertjében sétálgatott.

- „Ahhoz képest, hogy ez az egész csak egy illuzíó még nagyon is szép.” - gondolta a szélboszorka.

Szíve legmélyén utálta Narakut, pedig ő adott neki életet de milyen élet az, ahol az embernek (szellemnek) nincsen szabad akarata?

- Undorító! – mondta ki végül azzal előhúzott egy tollat a hajából, feldobta a magasba és elrepült vele.

- Remek, megint ugrálhatok! Mégis honnan tudjam hogy hova ment Kohaku a szilánkkal? Nem vagyok dajka! - mondta mérgesen csak úgy magának.

- Inuyasháék egy kis ideig még a faluban maradtak. Miután úgy érezték, hogy tovább indulhatnak, elbúcsúztak és elindultak az erdőben. Shippou és Rin Kirara hátán utaztak, aki a kedvükért nagymacskává alakulva rótta az erdőt. Inuyasha vezetőként ment elöl. Sango és Miroku Kirara előtt mentek, bár szomorúak voltak mégis vidáman beszélgettek. Kagome a Shippouék után ment pár méterrel lemaradva. Szemei még mindig vörösek voltak a sok sírástól.

- Nézzétek! Egy fiú van az erdőben! – kiáltotta Rin a többieknek.

- Sango ez Kohaku! – számolt be a rókadémon a lánynak.

- Kohaku! Várj! – és a fiú után rohant.

- Kirara te maradj itt Shippouval és Rinnel! Kagoménak se engedd, hogy utánunk jöjjön! Inuyasha! Mehetünk? (Miroku)
- Persze!

Mikor odaértek a szellemírtólány egy fiút ölelgetett.

- Kohaku! Jól vagy?
- I-Igen - kezdte megilletődve a fiú. – De honnan tudod a nevemet?

- Nem számít és újra megölelte öcsét.

- Miroku! Inuyasha! Teljesen jól van! Nézzétek! Ugye velünk jöhet, vagy én megyek el.

- Persze hogy velünk jön!(Miroku)

- Na jó! – egyezet bele Inuyasha is.

Sango boldogan ment vissza a többiekhez.

- Nézzétek, ki van itt!

Kirara visszaalakult kiscicává (közben a két gyerek leszállt róla) és boldogan szaladt és dörgölődzött oda régi gazdájához.

- Szia! – simogatta meg a fejét Kohaku.

- Na induljunk tovább!(Inuyasha)

- Eközben Kagura megtalálta a kis csapatot de így nem tudta visszavinni Kohakut ezért inkább visszarepült a palotába és beszámolt a történtekről Narakunak.

Másnap…

- Igen? Akkor csak egy ember…

- Köhöm… - AsaYoru szakította félbe Naraku mondandóját.

- Akarom mondani szellem, hozhatja vissza!

- AsaYoru!

- Igen? – felelte mosolyogva a szellemnő.

- Kérlek, hozd vissza nekem Kohakut!

- Re…

- Nem is! Csak a hátában lévő szilánkot hozd nekem vissza. De Sango előtt vedd ki, hogy láthassuk mérhetetlen szomorúságát. – nevetet Naraku. Szíve teli volt gonoszsággal és ezt nem is nagyon akarta leplezni…

- Ahogy óhajtod! Már indulok is!

- Ugyan hova sietsz? Elég lesz, ha csak holnap mész! – mondta mosolyogva majd megcsókolta a lányt. Egész éjszaka együtt voltak akárcsak a korábbi estéken…

Folyt. Köv.