Mindenmegtörténhet!!!

XII. Fejezet: Elrabolt kincs

A kunyhóban még mindenki aludt. Mikor meglátta Inuyashát valami melegség öntötte el. Örült hogy megint itt lehet. Mikor meglátta Rinnel a félszellmet elmosolyodott. ”Milyen édesek! Mintha a lánya lenne!” erre a gondolatra elmosolyodott.

Kagome még nagyon fáradt volt és a nap sem kelt még fel. Odafeküdt Inuyasha mellé, fejét a fiú mellkasára hajtotta és átölelte, ahogy tudta és pihent még egy kicsit.

Inuyasha arra ébredt, hogy mindkét keze elzsibbadt. Nagy nehezen kinyitotta a szemét majd ránézett Rinre. Eszébe jutott a tegnapi „mese”. Egy kicsit elszomorodott de mikor meglátta Kagomét a másik oldalán minden bánata elszállt. „Itt van mellette, és milyen békésen alszik. De mikor jött meg? Nem éreztem egyáltalán meg az illatát.” De nem volt több ideje töprengeni, mert a lány felkelt.

- Jaj ne haragudj InuYasha!

- Nem haragszok! Épp ellenkezőleg… örülök! – mondta és rámosolygott Kagoméra. A lány pedig viszonozta a mosolyt és visszafeküdt a „párnájára” és lehunyta a szemét egy kis időre.

Aztán hirtelen rettenetes kiáltások verte fel a többieket.

- Segítség szellem!!!

- Meghalunk!

- Gyorsan fussunk!! Meneküljünk!!! – és ehhez hasonló hang szűrődött be a kunyhóba.

- Mi szellem?! – kiáltott a hanyou és kiment a helyiségből. Rin felriadt és azt hitte Sesshoumaru az és elindult a kijárat felé.

- Rin! Gyere vissza! Nem Sesshoumaru az! Ő nem bántja az embereket! Maradj itt Shippouval és vigyázzatok egymásra!

- Sango, Miroku, Kirara! Menjünk Inuyasha után!

- Rendben – mondták egyszerre és kiszaladtak a kunyhóból. Nagyon meglepődtek, mikor meglátták Inuyashát amint a kardjával, egy nővel szemben állt.

- Inuyasha! Mit művelsz? Hol a szellem?

- Itt áll velem szembe te ostoba!

- Az a gyönyörű nő?

- Miroku!

- Bocsánat! - Mosolygott zavarában a szerzetes

- Ha már idáig eljöttem akkor rám is, figyelhetnétek! A nevem AsaYoru! – a nőnek hosszú smaragd zöld haja volt, ami majdnem a földig ért, szeme szintén ilyen színben ragyogott.

- Elárulnád, hogy mégis mit keresel itt?(Inuyasha)

 - Ja! Persze! Keresek valakit. Valami halandót a neve Kagome ha jól emlékszem!

- MI? –kérdezte egyszerre Inuyasha Sango és Miroku. Kagome nem tudott megszólalni. „Mit akarhat tőlem ez a nő?”

- Szóval ismeritek? Gondolom ő az! Látszik rajta hogy fél! – mutat AsaYoru Kagoméra és elindult felé. A többiek gyorsan elállták a szellem útját.

- Szánalmas kis próbálkozás – mondta majd mutatóujjával az égre mutatott, majd pedig végig a barátokon.  Abban a pillanatban felkapta őket egy nagyon erős szél, és több méterre röpítette őket. Olyan erővel csapódtak a földbe, hogy eszméletüket vesztették.

- Ne! – kiáltotta Kagome és futni kezdett barátai felé.

- Na-na! Én is itt vagyok! Miattam nem aggódsz?

- Mit akarsz? – üvöltötte a lány AsaYoru-ra, de hangjában nem érződött félelem csak düh.

- Szerintem egyértelmű! Az ékkőszilánkokat, amik nálad vannak.

- Nem adom! – és kilőtt egy nyilat a szellem felé. A lány elmosolyodott és kezét az ég felé emelte, ami elsötétült és kezében villámokat idézet, meg amiket a nyílra dobott ki és még azelőtt megsemmisültek, mielőtt elérték a lányt.

- Ezzel nem mész sokra! Egyszerűbb lenne, ha simán odaadnád, mint ahogyan Kouga is tette.

- „Mi? Bántotta Kougát? Ki ez a nő? Parancsolni tud az égnek és kellenek neki az ékkő szilánkok, de minek? A nélkül is elég erős!”(Kagome)

- Tudod, úgy szereztem meg a nála lévő ékkövet, hogy egy kicsit megkínoztam. Villámokat vezettem a kis barátnője testébe. Elég fájdalmas… elhiheted!

- Ayame?

- Igen ő volt az! – mosolyodott el ismét a szellem.

- Szóval odaadod vagy valamelyik kis barátod fog szenvedni…

- Ka-Kagome! Ne add neki oda!  - mondta Inuyasha miközben feltápászkodott a földről.

- Hát jó! -mondta félvállról AsaYoru. 

- Azt hiszem, hogy az a kis semmirekellő lesz a szerencsés nyertes! –mondta a szellem miközben újra villámokat idézett meg a kezében, amint érezte, hogy elegendő gyűlt össze belevezette a hanyouba.

- Ne! Odaadom, csak hagyd őt békén.

- A félszellem hatalmasat üvöltött fájdalmában. Kagome nem bírta tovább. Elsírta magát gyorsan odadobta az üvegcsét AsaYorunak és odafutott Inuyashához.

- Ó! Milyen megható! Kár hogy nem maradhatok! – Azzal felugrott a magasba, ahol már egy toll várta, majd pedig elröppentek.

- Inuyasha! –kiáltotta Kagome és odaszaldt szerelméhez. A hanyou már alig lélegzet.

- Kérlek, nem hallhatsz meg! Szükségem van rád! InuYasha! Én szeretlek! – még jobban sírni kezdett.

- Ka-go-me!

- Csss… most ne beszélj! – mosolygott a lány a félszellemre.

- Én is! – mondta utolsó erejével Inuyasha majd elájult.

Kagome bevitte a sebesülteket egy kunyhóba Kirara segítségével, aki szerencsésen megúszta a szelet. Ellátta a sebeket és befogta Rint és Shippout egy kis munkára, hogy szerezzenek enni és innivalót.

Folyt. Köv.