Barátság vagy szerelem?

Inuyasha és Kagome az erdőben sétáltak egymás kezét fogva, boldogan. Gyönyörű, napsütéses idő volt. Ám egyetlen pillanat alatt minden megváltozott. Az ég elsötétült és az egész erdőt betöltötte Naraku nevetésének hangja. Az égből egy villám csapott le egyenesen Kagoméba, aki holtan esett össze Inuyasha mellett, amitől Naraku nevetése méghangosabb lett…

-    Kagome ne!- ordította Inuyasha és felugrott a földről. Sango, Miroku és Shippou mind egyszerre fordultak felé.

-    Már megint rosszat álmodtál?- kérdezte tőle Shippou.

-    És ráadásul megint Kagoméről? Ez már a harmadik éjszaka azóta, amióta összevesztetek és ő hazament.- mondta Miroku fejcsóválva.

-    Utána kéne menned és bocsánatot kérned végre!- tette hozzá Sango szintén fejcsóválva.

-    Méghogy én kérjek bocsánatot? Az kizárt!- mondta Inuyasha keresztbetett kézzel.

-    I-nu-ya-sha!- mondta Miroku minden egyes szótagnál Inuyasha fejére ütve egyet a botjával- Ne legyél ilyen makacs!

-    Méghogy én makacs? De hát ő flörtölt azzal a bolhafészekkel?- háborodott fel Inuyasha.

-    Igen, de csak azért, mert provokáltad Kougát, pedig ő nem akart harcolni veled, csak Kagomét akarta meglátogatni. Inuyasha, ha nemhozod vissza Kagomét, nem fognak elmúlni a rémálmaid!- próbálta rábeszélni Miroku Inuyashát, aki a többiekre nézett, akik szintén rábólintottak a dologra.

-    Na jó, legyen.- mondta Inuyasha sóhajtva.- De ezt csakis magam miatt teszem, ezt jól jegyezzétek meg!- tette hozzá és elindult a kút felé.

-    Na ezzel megvolnánk.- mondta Miroku elégedetten.- Most pedig megyek és hozok tűzifát. Ti pedig csak feküdjetek le nyugodtan aludni.

A kút melletti erdőben táboroztak le, így Mirokunak nem esett nehezére tűzifát találnia. Néhány perc alatt visszatért a pislákoló tűzhöz és néhány fadarabot rakott rá. Sangora nézett, aki egy fának dőlve aludt.

-    Milyen törékenynek tűnik ilyenkor- gondolta magában Miroku- és milyen gyönyörű. Nem lenne szabad ezt tennem, de nembírok ellenállni a kísértésnek…

Odament Sangohoz és odahajolt hozzá, hogy megcsókolja. De mielőtt ez megtörténhetett volna, a Miroku melletti bokorból Sango ugrott ki.

-    Tudtam, hogy ez fog történni!- kiáltotta Mirokunak, aki ekkor vette észre, hogy akit majdnem megcsókolt, az Shippou volt Sango alakjában.

-    De hát én…- kezdte a magyarázkodást Miroku, de Sango nemhagyta, hogy befejezze.

-    Te egy disznó vagy! Gondoltam, hogy veled nem maradhatok egyedül!- mondta Sango dühösen, majd elindult az erdőbe Shippouval a nyomában. Miroku leült a tűz mellé.

-    De hát én… én szeretlek Sango.- mondta Miroku magaelé a tűz fénye mellett…

Eközben az 500 évvel későbbi Japánban szintén este volt, amikor Inuyasha kimászott a kútból és elindult Kagoméék házához…

Fölugrott az ablakba, de Kagome már aludt.

Úgy döntött megvárja, amíg felébred.

Bemászott az ablakon és leült a lány ágya mellé.

Kagome reggel korán felébredt. Indult volna a konyhába, mikor felbukott valamiben.

-          Inuyasha?- kérdezte meglepetten.

-          Szia Kagome! Lemásznál rólam?

-          Oh! hát persze, bocsi!

-          Miért jöttél?- kérdezte a lány.

-          Csak bocsánatot akartam kérni a veszekedésünk miatt, de végül is csak azért, mert Mirokuék akarták.- javította ki magát Inuyasha.

-          Aha! Gondoltam, hogy magadtól nem lett volna ennyi eszed! –mondta a lány

-          Micsoda? Nekem igenis sok eszem van! És ezzel azt akarod mondani, hogy hülye vagyok??? –dühöngött a fiú

-          Pontosan azt! De nekem úgy tűnik, hogy csak veszekedni akartál már megint!

-          Mi az, hogy már megint? Mindig te kezded! –kelt ki magából a fiú

-          Szóval így állunk? –kérdezte a lány

-          Pontosan így!!!

-          Akkor jó FEKSZIK!

 Inuyasha arccal a földbe vágódott.

Sango és Shippou egész éjjel nem mentek vissza Mirokuhoz.

A lány nagyon mérges volt rá.

A fiú elkezdte keresni őket, de csak nagy nehezen talált rájuk.

-Sango! Kérlek, ne haragudj rám!

      -Nem akartam, de én szeretlek téged!

És azért is jöttem, hogy megkérdezzem: Lennél –e a gyerekeim anyja?

Sango már kezdett volna megpuhulni, de mikor meghallotta Miroku kérdését fejbecsapta a fiút.

-Tudtam, hogy nem fogsz megváltozni! Te egy perverz vagy!

Ezt minden nőtől megkérdezed! –kelt ki magából a lány

-De, de… -akadékoskodott a fiú

Ekkor megérkezett Kagome és Inuyasha…

Kagome és Sango összenéztek, majd lobogó tűzzel a szemükben elindultak a fiúk közeléből Shippouval együtt.

-          Mondhatom nagyon jó ötleteid vannak.- mondta Inuyasha Mirokunak mogorván.- Még én kérek bocsánatot és szaladgálok utána. És mit kapok cserébe? Azt hogy még jobban kiakad, mint előtte!

-          Nyugodj meg Inuyasha. Egyszer úgyis megbékélnek… talán.- mondta Miroku nagy sóhajjal.

Eközben nemisolyan messze Kagome és Sango is beszélgettek.

-          Hogy Inuyasha mennyire érzéketlen és ostoba! Ki nem állhatom!- mondta Kagome dühösen.

-          Miroku se különb. Mindig ugyanaz van, amikor ti nem vagytok a közelben. Az a perverz disznó!- mondta Sango ugyanolyan dühösen akárcsak Kagome.

-          A férfiak mind ostobák!- mondták egyszerre, majd felrobbanva a dühtől.

-          Elnézést, ugye nem zavarok?- szólalt meg Naraku melléjük lépve.

-          Mi? Naraku?- kérdezte a két lány, akik annyira el voltak foglalva a fiúk szidalmazásával, hogy észre sem vették.

-          Igen jól látjátok! Most pedig megöllek titeket!- mondta Naraku és a belőle kinövő csápok elkapták őket.

-          Egy szellembábu! Nem tudok mozogni!- mondta Sango a csápok szorításából.

-          Inuyasha! SEGÍTSETEK!!!- kiáltotta Kagome, ahogy csak bírta.

-          Ez Kagome!- ocsúdott fel Inuyasha- Valami történt vele!

-          Akkor gyerünk!- mondta Miroku és elindultak Kagome hangjának irányába…

A két lány meg se tudott mozdulni, és támadni se igazán, mert fegyvereik a táborhelynél maradtak.

Megérkezet Inuyasha és Miroku.

-          Naraku? –kérdezte a két fiú

-          Most meghalsz!!! –kiáltotta Inuyasha és nekiesett a Tetsussaiga-val

-          Mást nem tudsz mondani? –kérdezte Naraku

Miroku a botjával próbálkozott ugyanis az örvényt nem használhatta a mérges darazsak miatt.

Inuyasha levágta Naraku karját, amellyel a lányokat fogva tartotta.

Sango és Kagome visszafutottak a táborhelyre a fegyvereikért.

Nem sokkal később visszaértek, és mindenki támadott.

Naraku épp Inuyasha egyik csapása elől tért ki.

-          Azt hittem fejlődtél valamit, te korcs, de úgy tűnik tévedtem. Nem baj akkor is megöllek! –kiáltotta Naraku

-          Persze, hiszem ha látom! Ha meg akarsz őlni, ne úgy harcolj mint egy gyerek akitől elvették a cumiját. –vágott vissza Inuyasha.

-          Ne a szád járjon korcs! –üvöltött Naraku.

Inuyasha épp támadni készült volna, ha valami, vagy valaki nem előzi meg. Sesshoumaru volt az.

Egy pillanat alatt kettévágta a szellembábut.

- Sesshoumaru! Te mit keresel itt??? –dühöngött Inuyasha

- Ez az én harcom volt! Hogy mersz közbe avatkozni?

- Ne a szád járjon te korcs! Ezt nem érted tettem, hanem csak azért, hogy Naraku megtudja kivel áll szembe. –válaszolt hidegen Sesshoumaru

- Én nem vagyok korcs!!! –kelt ki magából még jobban Inuyasha

- Küzdjünk meg Sesshoumaru, aztán majd kiderül ki a jobb. – magyarázott Inuyasha, de Kagome közbevágott.

- Ne veszekedjetek már fiúk! Olyanok vagytok, mint a dedósok!

Erre egyik fiú sem figyelt! Sem Sesshoumaru, sem Inuyasha ugyanis még mindig veszekedtek.

-          Ha még egyszer belemersz avatkozni a harcomba, esküszöm megöllek! –ordította Inuyasha

-          Hah, még hogy egy kis korcs megöljön engem? Ez nevetséges!! –nevette el magát Sesshoumaru

-          Igen? Olyan lehetetlennek tűnik? Akkor gyere és próbáld ki! –válaszolt Inuyasha

-          Fiúk?! – próbálkozott Kagome megnyugtatni őket, de úgy tűnt a drasztikusabb megoldás kell.

-          Inuyasha FEKSZIK! –kiáltotta el magát Kagome

Sesshoumaru elnevette magát:

-          Ez szánalmas!! Na én megyek is, te kis korcs. Vigyázz magadra ugyanis én akarlak megölni!

Inuyasha csak morogni tudott, de miután Sesshoumaru eltűnt, feltudott állni:

-          Ezt meg miért kaptam? –kérdezte Inuyasha

-          Csak azért mert úgy viselkedsz mint egy kisgyerek! Mondjuk a felfogásod olyan… -kezdte Kagome

-          Micsoda? Én nem vagyok kisgyerek! –kiabált Inuyasha

-          Na ne! Már megint kezdik!!! Ilyen nincs! –mondta Miroku

-          Hát igen! Vajon meddig fog elhúzódni? Szerintem jobban járunk ha keresünk egy falut, és magukra hagyjuk őket. –helyeselt Sango

Sango és Miroku elindultak a legközelebbi falu felé, magára hagyva a veszekedő párost.

Eközben:

-          Dehogynem a felfogásod olyan! –kiabálta Kagome

-          Nem igaz! –vitatkozott Inuyasha

-          De igen!

-          Nem!

-          Inuyasha ne vitatkozz velem mert megbánod!!! –kelt ki magából Kagome

-          Megbánom? Miért mit csinálsz??? –kérdezte a fiú

-          Hát mondjuk ezt: FEKSZIK!

-          Kagome ezt még megbánod!!! –üvöltött Inuyasha

Inuyasha belevágódott a földbe, és Kagome elindult Sango és Miroku után.

The End