Inuyasha : Fire története - Minden megtörténhet 13. rész |
Fire története - Minden megtörténhet 13. rész
Én csak felrakom! Zoli333 2005.07.29. 16:24
Minden megtörténhet!!!
XIII. Fejezet: Mi lesz most velünk?
- Kagome sokat sír mostanában nem? - kérdezte Rin Shippout mikor leértek egy kis forráshoz, ahonnan vizet akartak vinni.
- Igen! Rengeteget! Nagyon sajnálom de, nem tudom, hogy mi lehet a baja.
- Nézz oda! – mutatott a lány az erdő felé.
- Kagome az! Megint elbújik az erdőbe hogy ne lássuk a fájdalmát.
- Én utána megyek – mondta Rin és indulni készült, de Miroku megfogta a vállánál.
- Ne! Hagyd most!
- Igaza van a szerzetesnek! Egy kis magányra van most szüksége.(Sango)
- De miért? Ezt én nem értem!(Rin)
- Tudod nagyon kikészült attól a szellemtől!(Sango)
- De az már majdnem egy hete volt!(Shippou)
- Bizony! (Rin) És mindig elbújik! Nekem ez nem tetszik!
- Egyikünk se nézi jó szemmel a bánatát. De nem tehetünk érte sajnos semmit.(Sango)
- Sango! Te tudod hogy mi a baja?(Shippou)
- Hát csak sejtem! De ha igazam van, akkor tényleg nem segíthetünk rajta egyelőre.
- Sango! Kérlek, mondd el!(Miroku)
- Nem lehet! –nézett a kicsikre a szellemirtó. Szerencsére a szerzetes értette a célzást.
- Shippou, Rin! Nem vinnétek be ezt a kis vizet Inuyashának?(Miroku)
- De! Szívesen! – mondták és elindultak a vízzel.
- Sango te mit gondolsz Kagome ügyével kapcsolatban? - Én azt hiszem azért sír olyan sokat, mert ugye a kúton keresztül közlekedett a két világban az…
- … ékkövek segítségével. Egyre gondoltunk. És az ékkő nélkül nem tud hazamenni a saját világába.
- Szegény Kagome! Megszakad a szívem. Csak tudnánk minek kellett annak a nőnek a szilánk.
- Én tudom. –kezdte Miroku. Emlékszek egy-két dologra…például arra, hogy mikor AsaYoru megkapta az ékkövet akkor a magasba ugrott és egy toll várta, amin elrepült.
- Arra gondolsz, hogy Kagura?
- Igen arra!
- Miroku! Mi lesz így velünk? Naraku már nagyon erős!
- Nem tudom Sango. – mondta szerzetes és megölelte a lányt.
- ÁÁÁ!!!
- Mi a baj Miroku? Jól vagy?
- A kezem…az örvény. Érzem hogy egyre nagyobb. – mondta majd eszméletlenül esett össze.
- Miroku! Miroku! Ne!
- Sango bevitte a szerzeteset a kunyhóba Inuyasha mellé.
- Sango! Segíts fel!
- Nem! Maradj fekve!
- NEM! Veszélyes, ha itt maradok!
- Ugyan nem lesz semmi baj!(Sango)
- Igen Miroku maradj – ült fel Inuyasha is.
- Na jó! - egyezett bele a szerzetes, de rögtön elájult amint ezt kimondta.
- Miroku!(Sango)
- Hol van Kagome? (Inuyasha)
- Az erdőben.
- Megkeresem.
- Rendben. Várj, segítek felállni.
- Nem kell! Ápold inkább Mirokut. Neki nagyobb szüksége van rád, mint nekem.
- Sango bólintott Inuyasha pedig kiment a kunyhóból. Beleszagolt a levegőbe és rögtön megérezte Kagome finom illatát és vele együtt a lány vérének szagát is. Amilyen gyorsan csak tudott elindult a lány felé.
- Rin! –súgta oda a róka démon a lánynak mikor látta, hogy Inuyasha elért az erdőbe.
- Menjünk utána.
- Jó!
- De csak halkan.
- Rin bólintott, kézen fogta Shippout(aki erre elvörösödött) és elindultak Inuyasha után.
Mikor a hanyou meglátta a lányt az épp a kútba ugrott bele!
- Ne! Kagome ne menj! – gyorsan a kúthoz futott és belenézett. Kagome ült a rengeteg csonton és sírt.
Inuyasha gyorsan kihúzta a lányt.
Eközben Shippou és Rin elbujt egy bokor mögé.
Inuyasha végig nézet a Kagomén, több sebből vérzett. A kútban heverő csontok felsértették a bőrét. „Ezek szerint már többször is beleugrott a kútba.”
- Kagome! Miért csinálod ezt, és miért sírsz?
- Hogy lehetsz ilyen ostoba??? – ordította a lány. - Nem tudok hazamenni! SOHA!
- De…miért?
- Mert az ékkövek nincsenek nálam! - még mindig ordítva
- De…miért?
- Csak azt tudod kérdezni, hogy miért? Elvette múltkor az a szellem. – mondta a lány ordítva és rettenetesen zokogva.
- Ka-Kagome! Azért adtad, oda hogy megments? – a fiúnak eszébe jutott az a reggel. AsaYoru villámokkal támadott és az ékköveket akarta.
A lány nem válaszolt csak tovább sírt.
- Nem kellet, volna!
- De igen! Különben meghaltál volna!
- De… - a fiú azonban nem fejezte be a mondatát, hanem megölelte a síró lányt.
- Nyugodj meg! Minden rendben lesz! – kezdte a félszellem, de Kagome félbeszakította.
- Nem! Semmi sem lesz rendben? Hát nem érted? Naraku erősebb minden egyes megszerzett ékkőszilánk után és érzem a négy lélek szent ékköve nem sokára teljes lesz, és akkor nem tudjuk megállítani Narakut! – a lány ki akart szabadulni a fiú öleléséből azonban a hanyou nem engedte el.
- Haza akarok menni! – üvöltötte a lány és közben Inuyasha mellkasát verte öklével.
- Engedj el! Nem érted?
- Nem engedlek el!
- Inuyasha ne kényszeríts, arra hogy kimondjam, hogy… – azonban a szót nem tudta kimondani, mert a fiú megcsókolta, de a lány kiszabadult az öleléséből és elszaladt.
- Most ne –kiáltotta vissza és eltűnt az erdőben.
- KAGOME! – kiabálta Inuyasha viszont a lány nem fordult vissza.
„Mi lesz most velünk???” – mindenki ezt kérdezte magától. Kagome Inuyasha Sango Miroku Shippou és Rin. Még Kirara is nagyon szomorú volt.
Folyt. Köv.
|